A D-vitamin hiány többféle reumás betegségnél is jelen van

Két, egymástól teljesen független vizsgálat mutatta ki, hogy a D-vitamin hiány számos reumás betegség esetén jelen van, a betegek több, mint a felének a szervezetében a D-vitamin szint a normális alatt van (48-145 nmol/L).

Egy további, a szervezet D-vitamin pótlásra adott válaszát vizsgáló tanulmány azt is megállapította, hogy a hivatalosan ajánlott napi D-vitamin kiegészítés mennyisége a reumás betegek szervezetében nem normalizálja a D-vitamin szintet.

E három különálló vizsgálat eredményeiről nemrég kutatók a Rómában (Olaszország) megtartott EULAR 2010 kongresszuson, azaz az „Európai Szövetség a Reuma Ellen” éves kongresszusán számoltak be.

Az angol kutatásba 180 fő beteget vontak be és vizsgálták szervezetük D-vitamin szintjét. A betegek között voltak gyulladásos ízületi betegek, csontízületi gyulladásban szenvedők, valamint myalgiával, azaz hosszú távon érzett izomfájdalommal küszködő betegek is, akiknél a fájdalom egyértelműen a táplálkozási elégtelenség rovására írható. A D-vitamin szintek méréséről kapott eredményeket kielemezve a kutatók azt állapították meg, hogy a reumás betegek 58 %-ának szervezetében a D-vitamin szintje a klinikailag megfelelőnek tartott, teljesen egészséges emberek 48-145 nmol/L-es szintje alatt volt.

Olaszországban két külön tanulmány is készült ezzel kapcsolatban, a „kettes olasz tanulmány” 1.191 fő, reumás arthritisben, azaz ízületi gyulladásban szenvedő beteg esetében határozta meg a D-vitamin hiány és e betegség aktivitásának néhány különböző klinikai mérési eredménye közötti összefüggést. A kutatók azt állapították meg, hogy a 25-hydroxy-D-vitamin (rövidítése: 25(OH)D) szintje, ami a vér standard klinikai D-vitamin szint mérője, azon betegek 85 %-ának szervezetében, akik egyáltalán nem fogyasztottak D-vitamint táplálékkiegészítőként, az egészségesnek tartott szint alatt volt (< 50 nmol/L), és azon betegek 60 %-ánál is igaznak bizonyult ez, akik naponta 800 NE, vagy annál több D-vitamint vittek be szervezetükbe vitaminkészítmény formájában.

A D-vitamint kiegészítő vitaminkészítmény formájában egyáltalán nem fogyasztó betegek 25-hydroxy-D-vitamin szintje szignifikánsan korrelált a reumás arthritis betegség aktivitásának három mutatószámával: 1.) Az egészség megbecsülésére használt kérdőív rokkantsági indexével (p=0.000), a mindennapi élet mozgási tevékenységének vizsgálatánál elért pontszámokkal (p=0.000) és a duzzadt ízületek számát mérő vizsgálatok számadataival (p=0.000). (Megjegyzés: A p-érték a biostatisztikában a hipotézisvizsgálatnál az a legkisebb szignifikancia szint, ahol a nullhipotézist már biztosan el lehet fogadni. A szignifikancia szint azt jelenti, hogy a biostatisztikai vizsgálat elsőfajú hibája előírtan alacsony szinten van, mivel az első- és másodfajú hiba csak egymás rovására csökkenthető.)

„Láttuk már korábbi vizsgálatokból, hogy a D-vitamin hiány nagyon sok reumás betegségben általános jelenség, és eredményeink megerősítették ezt, miközben a saját kutatásunkban néhány klinikailag elfogadott betegség aktivitási mutatószámot is alkalmaztunk. Most be kell látnunk, hogy végre több, hosszú távú klinikai tanulmány is igazolta ezt a jelenséget, és ezek a hosszú távú vizsgálatok a betegek szervezetének D-vitamin kiegészítésre adott válaszát vizsgálták.” – mondta a kongresszuson Dr. L. Idolazzi, a Verona-i Egyetem Reumatológia Intézetének munkatársa, a „kettes olasz tanulmány” vezetője.

Egy további olasz vizsgálat, a „hármas olasz tanulmány” lefolytatásának célja az volt, hogy értékelje a D-vitamin pótlás hatását gyulladásos autoimmun betegségben (angol rövidítése: IAD) és nem-gyulladásos autoimmun betegségben (angol rövidítése: NIAD) szenvedő betegeknél. A D-vitamin pótlási időszakot követően csak az összes beteg 29 %-ának szervezetében találtak a klinikailag megfelelő, egészséges emberek szervezetében mért D-vitamin szintnél magasabb szintet, és nem volt megfigyelhető különbség az IAD, vagy a NAID csoportba tartozó betegek között.

A „hármas olasz tanulmány”-ban részt vett 100 fő beteg (43 fő IAD, 57 fő NIAD beteg) naponta 800-1000 NE kolekalciferol pótlást kapott (a kolekalciferol a D-vitamin egyik formája, nevezik D3-vitaminnak is, ezzel szokták az élelmiszereket dúsítani), 6 hónapon keresztül.

„Miközben jól tudjuk, hogy a D-vitamin hiány a gyulladásos autoimmun betegségben szenvedők körében gyakran tapasztalt állapot, ilyen összefüggésben eddig még nem vizsgálták teljes körűen a D-vitamin pótlás hatását. Kutatásunk eredményei azt igazolják, hogy a reumás, vagy a csontok kóros állapota miatt szenvedő betegeknél a napi 800-1000 NE egység D-vitamin pótlás nem volt elegendő ahhoz, hogy szervezetük D-vitamin szintjét normalizálja. Ami számunkra még most is tisztázatlan, az az, hogy vajon a nagyobb dózisú D-vitamin pótlás valóban sokkal hatékonyabb lenne-e.” – fejtette ki álláspontját a kongresszuson a Kelet-piemonti Egyetem (Novara, Olaszország) Immun-Reumatológiai Klinikájának kutatóorvosa, Dr. Pier P. Sainaghi, a „hármas olasz tanulmány” vezetője.

Az angliai vizsgálatba („egyes angol tanulmány”) olyan betegeket vontak be, akiknek a diagnózisa reumás arthritis (RA), csontritkulás (osteoporosis), vagy pedig megmagyarázhatatlan izomfájdalom volt (statisztikailag kifejezve az összes részt vevők száma n=90 fő volt, mindhárom betegségcsoportból 30 fővel.) Ezeket a betegeket egy olyan kontroll csoport betegeivel „passzították” össze, akik legalább 6 hónapja krónikus hátfájdalomban szenvedtek (n=90 itt is). A reumás arthritisesek (RA) 30 fős csoportjában mért D-vitamin középszint 36 nmol/L volt (terjedelem: 16-85 nmol/L, p=0.045). Az csontritkulásban szenvedők csoportjában ez a szint kissé alacsonyabb, a mért középérték 31 nmol/L volt (terjedelem: 7-82 nmol/L, p=0.005). A megmagyarázhatatlan izomfájdalomban szenvedő betegek csoportjának D-vitamin szint középértéke szintén 31 nmol/L volt (terjedelem: 11-79 nmol/L, p=0.008).

A korábban már említett „kettes olasz tanulmány”-ba bevont 1.191 fő beteg (85 %-uk nő volt) 22 különböző reumatológiai központból érkezett, és a vizsgálatban a 25-hydroxy-D-vitamint szintet mérték náluk, a betegség aktivitás, a kalcium bevitel, a napsugárzásnak való kitettség és a csont ásványi anyag sűrűsége paraméterek mellett. Az az összefüggés, amit a kutatóorvosok a betegség aktivitás és a D-vitamin szint között találtak, akkor is statisztikailag jelentős maradt, amikor a napsugárzásnak való kitettség és a testtömeg indexük (BMI) miatt az adatok kiigazításra kerültek – ezek ugyanis a D-vitamin hiány ismert rizikófaktorai közé tartoznak.

 

Forrás: diagnozis.hu

feltöltve: 2011-05-11 vissza
   
D vitamin mérés
D Vitamin szint mérés Budapesten

© Minden jog fenntartva! dvitamin.hu 2010.

Valid XHTML 1.0 Strict Valid CSS!